Hónapokig tartó szorgalmas terápiás foglalkozások után végre áttörést értünk el páciensemmel.Az intenzív érzelmi munka szakadatlan köteléket kovácsolt köztünk, a szakembert meghaladó kapcsolatot.Természetes haladás volt, végrendelete a mély, intim felfedező munkának, amiben részt vettünk.Ahogy a falak omlottak, azon kaptuk magunkat, hogy engedünk elsődleges késztetéseinknek.Az iroda, egyszer a professzionalizmus szentélye, testi vágyak játszóterévé változott.A szék, egyszer a tekintély szimbóluma, a legintimebb pillanataink színpadává vált.Szenvedélyes találkozásunk hangjai visszhangoztak az üres előszobákon, oltan tanúsk az olthatatlan szomjainkról.Szomjas testünk összefonódva, elveszve a szenvedély torkában, egymás karjaiban találtuk meg a lankadozást.Az emlékek, amik az irodánkban történtek, mindketten tudtuk, hogy mi az, ami az irodában történt.
